2021. február 21., vasárnap

Dzogcsen és "Mag"megtartás - A Dzogcsenben és különösen a Dzogcsen Longdében

A címben említett témával kapcsolatos idézet részlet: 

The Song of the Vajra* - The Four Das 58-63.p. a magyar fordításban 64-70.o. VADZSRADAL - CSÖGYAL NAMKHAI NORBU RINPOCSE szóbeli tanítása Magyarra fordította: Urgyen

A teljes könyv a Dzogcsen átadással rendelkezőknek beszerezhető Urgyen Vaszi Sándortól (lásd Urgyen Show a fb-on) illetve a Magyarországi Dzogcsen Közösségtől dzogchen.hu  *Gyémánt Dal a szerk.

CSÖGYAL NAMKHAI NORBU RINPOCSE


A Négy Da


A dzogcsen longde fő módszere a Négy Da (brda bzhi), ahol a brda jelet, jelképet jelent. Ez azt jelenti, hogy amikor alkalmazzuk e módszert, akkor konkrét hatása van. A négyből az elsőt a mi.trog.pa brdajának nevezik, ahol a mi.trog.pa gondolat meghaladást, gondolatmentességet jelent. Néha azt is jelenti, hogy nem jelenik meg gondolat. A mi.trog.pa kifejezést sokszor használják a szutratanításokban, és ott a gondolatmentes, üres állapotra utal, de a dzogcsen longdeben inkább a gondolatok meghaladására utal. A „gondolat-meghaladás” nem jelenti a gondolat mentességet, hanem inkább azt, hogy nem befolyásolnak a gondolatok. Sokféle gondolat mozgás lehet, de te az azonnali jelenlétben tartózkodsz. A jelképnek (brda) megfelelően ülő helyzetben vagy, a teret nézve. Gyakorolhatsz nyílt terepen, vagy a házban is – mindenkép jó, mert a térbenézés nem jelenti a nagy távolságra nézést. Nincs ilyen korlátozás, nézhetsz kéttenyérnyire közel is az orrodhoz. Néha, amikor így nézel, kis fájdalmat érezhetsz, vagy lehet bizonyos szemproblémád, de ha ezt is tapasztalod, a rögzítés és a nézés sosem okoz valódi problémát a szemeknek. Ellenkezőleg, ha nagyon gyengén látsz, vagy gyengülnek a szemeid, a nézés nagyon jótékony, és fontos a következő gyakorlatot végezned. Kezd úgy, hogy az ujjaid nagyon közel teszed a szemeidhez és nézd erősen. Aztán lassan mozgasd az ujjaid jobbra, és ugyanakkor kövesd a szemeiddel. Aztán végezd a baloldalra is és fölfelé. Végezd ezt a gyakorlatot sokszor, még ha fájdalmat is érzel, mert később a látomásod megerősödik. Tehát, ezt nevezik a mi.trog.pa brdajának, térbenézés.

Így, nyitott szemmel gyakorolsz, nem csukottal, mint a szutragyakorlás rendszerében. A szutrában félig vagy teljesen csukott szemekkel gyakorolnak, így érezve belül a nyugodt állapotot, de itt a világossággal dolgozunk. Ezért nevezik ezt a tanítást sorozatot longdenek, tér sorozatnak. Amikor nyitott szemekkel a térbe nézel, az azt jelenti, hogy az összes érzékszerved nyitott és kész az információ fogadására; és ilyen módon valóban fejlődik a világosság. Tehát, mozgás nélkül a térbe nézünk, mert amíg nem fejlesztetted ki a kontempláció képességed, ha mozogsz, nem találod a nyugodt állapotot. Nincs szükséged semmilyen sajátos légzésmódszerre, mert a légzésed össze van kapcsolódva a nézéseddel. Folytatva a nézést, és abban a helyzetben maradva, a légzésed automatikusan nagyon mély és szabályos lesz. Így tapasztalod az ürességet és a nyugodt állapotot, és képes vagy abban a tapasztalásban maradni.

Aztán itt van a második brda, a gszal brda-ja, a világosságé, a világosság jelképe. Itt a térbe nézel, és az összes érzékszerved nyitva van, élénken működve, kapcsolatba lépve tárgyaikkal, és akkor itt van a világosság tapasztalása. A világosság nem csak bizonyos sajátos látomásokra utal, hanem bármit is látsz a szemeid előtt, bármit is hallasz – minden a világosságod része –, abban a világosságban vagy. Az ürességben vagy és ugyanakkor itt van a világosság. Tehát ezek a tudatoddal és az energiáddal kapcsolatos tapasztalások: látsz, az ürességtapasztalásod a tudatoddal kapcsolatos, míg a világosságtapasztalásod az energiáddal.

Másik nagyon fontos tapasztalás a fizikai testtel kapcsolatos, az érzés tapasztalás. A fizikai testtel kapcsolatosan sokféle érzés, érzet van: kellemes, kellemetlen és másfajta érzések. Néha nagyon szomorúnak, vagy nagyon boldognak érzed magad, mind a te érzéseid. Sokféle érzésünk van, mind kapcsolatosan a fizikai testünkkel, és ellenőrizve tapasztalásunk lehet, és e tapasztalás megnyilvánulása. Általában a gyakorlásunkban főleg a gyönyörtapasztalásra összpontosítunk. Ennek sok oka van: a gyönyörérzet olyan valami, amit mindenki szeret, hogy meglegyen, és amikor gyönyört tapasztalunk, nem vagyunk zaklatottak, dühösek. Továbbá, a gyönyörérzetet mindenki felismeri. Nagyon érdekes érzet is, mert tudjuk, hogyan érezzük, de nehéz leírnunk. Mindenki szereti, nem csak az emberek, hanem a macskák és kutyák is. Láthatod, amikor egy nőstény kutya tüzel, sok kan kutya megy utána, és verekednek érte. Miért mennek együtt? Mert már ismerik a gyönyör tapasztalást, és ismét szeretnék, hogy legyen, tehát mennek a nőstény kutya után. Ezen a világon majdnem mindenki házas, vagy valakivel együtt él. Sokan azt mondják, hogy a szaporodásért élünk együtt, de nem gondolom, hogy ez az egyetlen ok. Nekünk, emberi lényeknek, különböző fajta érzelmeink vannak, sokféle érzés, de az egyik legfontosabb és legészrevehetőbb a szexuális érzés, például ami be van mutatva a tantrikus tanításokban is. Sokféle istenség-megnyilvánulást láthatsz, gyönyörűségeset, haragosat és békéset egyesülésben, mint jab és jum.


Ngönzog Gyalpo Heruka a Dzogcsen Longde Gyökér Mestere
https://thangka-art.com/wp-content/uploads/2020/05/nantsog_gyalpo.jpg


Miért van ez az egység-megnyilvánulás? Nem azt jelenti, hogy a megvilágosodott lények így együtt szeretnek lenni, mert ők már meghaladják ezt a fogalmat. Ők mindentudók és ismerik a valódi állapotot. Azonban, amikor fizikai testünk van, itt van az érzelem, a ragaszkodás és egyéb is, és az úton a szexuális érzés az egyik legfontosabb, mellyel dolgoznunk kell. Ezért az istenségek megnyilvánulásai egységbe vannak ábrázolva. Kérdezzük, „Mit jelent ez az egység-megnyilvánulás?” Aztán válaszolunk, „Az egység a gyönyört jelenti.” De mi a gyönyör?

A bölcsesség szintet jobban figyelembe véve, gyönyörnek mondjuk, de amikor konkrétabban a fizikai szintünkről van szó, akkor inkább élvezet érzés. Ha élvezet érzésed van, és az befolyásol, és következésképpen zavarodott vagy, akkor azt szenvedélynek mondjuk. A szenvedélyből sok probléma és következmény megjelenik: először is nagyon erős ragaszkodásod van, aztán féltékeny vagy, haragszol, és valójában ott a szamszára összes gyökere! Mi a haszna? Nincs haszna, az összes a kevés élvezet, talán fél órán keresztül, de problémáid vannak hónapokig és évekig! Ez ahhoz hasonló, mint amikor a kis éjjeli lepke belerepül a gyertya lángjába. A lepke, amikor látja a lángot, gyönyörű dolgot lát. Nagyon kedveli, és egyenesen belerepül, és aztán pillanatok múlva mindennek vége. Így működünk általában, de ez nem gyönyör! A gyönyör a valódi állapotunk ismeretét és irányítását jelenti.

Tehát, az élvezet érzés az egyik legfontosabb tapasztalásunk. Amikor azt az élvezetet tapasztalod, ott vagy az azonnali jelenlétben, és ha ott van a kontempláció tapasztalása, és az élvezet érzést a tudás vezeti, akkor az az érzés gyönyör, és sosem okoz problémát számodra. Ellenkezőleg, egyre jobban képes vagy kifejleszteni a kontempláció képességed általa. Tehát, nagyon fontos a dzogcsen gyakorló számára ismerni ezt az elvet, mert a legtöbb ember nem szerzetes és apáca, és a világi embereknek mindig férfi és női kapcsolataik vannak. Amikor ilyen kapcsolatod van, ott az érzés, de általában tetetjük, hogy nem tudjuk ezeket a dolgokat, félénkek vagyunk, de gyakorlati értelemben tudjuk, mit teszünk. Aztán igyekszünk megérteni valódi állapotunkat, mint tapasztalásunkkal kapcsolatos valamit.

Háromfajta tapasztalásunk van: érzés tapasztalás, világosság tapasztalás és üresség tapasztalás. E három megfelelően a testünk, beszédünk és tudatunk háromrétű létezésével kapcsolatos. Ők a kulcsok a tudásunk kifejlesztéséhez. E három tapasztalás közül a legkézzelfoghatóbb az élvezet. A tantrikus módszerekben az élvezet érzést nagyon fontosnak tekintik. Láthatod a szerzetesek és apácák esetében is, akiknek fogadalmaik vannak, és ezért nem lehet szexuális kapcsolatuk, mert ha valami olyat tesznek, elvesz a helyzetük. Habár cölibátus fogadalmaik vannak, amikor tantrikus stílusban gyakorolnak, ahelyett, hogy azt gondolnák, „Szerzetes vagyok”, képzeletben átalakulnak Vadzsraszattvává vagy Vadzsradharává, vagy valami más istenséggé jab-jum-ban, egyesülésben. Most, ha becsukod a szemed és gondolod, „Jab-jum egyesülésben vagyok,” ha nem vagy kőből, érzel valamit. Ez a szexuális érzés, és ezzel dolgozol a világosságod és a kontempláció képességed fejlesztéséért. Ez egy példa a nagyon fontos módszerre. Ha nem vagy szerzetes, vagy apáca, vannak szexuális kapcsolataid, tehát, amikor azt teszed, miért ne használnád gyakorlásodként?

Néha olvashatsz a taoista vagy hindu tantrikus tanítások és módszerek között a szexuális kapcsolatról. Ők saját elveiket hangoztatják, mondván, „Nehéz a nő és férfi tantrikus szexuális kapcsolat. Hosszú előkészítőre van szükség. És aztán, ha a férfi elveszíti a magját, annak nagyon kemény következményei lesznek.” A dzogcsen tanításban a szemlélet a szexuális kapcsolatról valahogyan különböző. Valójában, amikor a magról vagy a lehetőségünkről beszélünk, három kategóriát különböztetünk meg. Az első a nagyon-nagyon lényegi. Sosem veszted el azt, vagy ha igen, akkor azt jelenti, hogy meghaltál, amikor valóban meghaltál, elveszíted. De amikor szexuális kapcsolatod van, sosem halsz meg, amikor végeztél, még mindig élsz, ez azt jelenti, hogy nem veszítetted el. Aztán itt van a második, mely lényegileg a fizikai testünk fenntartásával kapcsolatos, amelyre itt utalunk, nagyon fontos a tantrikus tanításban is. Nem veszítheted el! Elvesztése veszélyes az energiádra, gyengülsz. Mit tegyél, ha valódi gyakorló vagy? Ha valóban képes vagy a kontemplációra, nincs szexuális kapcsolatod, amikor zavarodott vagy, mint az állat, hanem figyelmes vagy, és a kontempláció állapotában történik a szex, élvezve a tapasztalást. És emlékszel, hogy ez a gyönyör, nem csak élvezet és közönséges érzés. Ha ilyen módon van kapcsolatod, és nem vagy zavarodott, sosem veszíted el a második kategóriájú magot, csak a tisztátalan részét veszíted el. A harmadik kategória nem annyira fontos. Jobb, ha elveszíted, mert segíti a szexuális érzésed, különben nincs sok érzésed, és lassan-lassan olyan leszel, mint egy kő! Nagyon fontos azonban, hogy meglegyen a kontempláció alap, és ne csak színleld, hogy megvan a kontempláció képességed, és majd beleugrasz, néha problémákat okozva.

A Da gyakorlásához az élvezetes érzésért a megfelelő helyzetben maradsz az eget nézve, és a test alsó részével dolgozol, a végbélnyílással és a nemi szervekkel, hasonlóan, mint ahogy a jantra jógában tesszük. Amikor tanulod a jantrajógában a kumbhaka légzést, először belélegzel, aztán letolod a test alsó részébe, a végbélnyíláshoz és a nemi szervekhez. Hasonló módon, az élvezetes érzés Da gyakorlatánál, miközben a térbe nézel, néha felhúzást végzel. Ha egyáltalán nem tudod, mit jelent a felhúzás, akkor kissé gondolj arra, amikor a vécén vagy: amikor végeztél, kissé fel kell húznod. Tehát, amikor a helyzetben vagy, kis felhúzást végzel, de nem erőlteted; érzel bizonyos élvezetes érzést, egy keveset. Így az üresség, világosság és érzés tapasztalásaid valamelyest kézzelfoghatókká vállnak. Ugyanabban az időben, e három tapasztalásban tartózkodva, az azonnali jelenlétben maradva, észreveszed, hogy az azonnali jelenlét tapasztalása is valami kézzelfogható. Ez az elv.

 Tehát, a Négy Da elvének magyarázatához, az EKARASZULIBHATAJE a mi.rtog.pa brda-ja, a „gondolat-meghaladás”, a CSIKIRABHULIBATAJE a gszal.ba brda-ja, a „világosság”, a SZAMUNTACSARJASZUGHAJE a bde.ba brda-ja, az „élvezetes érzés”, és a BHETASZANABHJKULAJE a bjer.med brda-ja, a „kettősségmentesség” – mindez, az összes egy pillanat alatt. Tehát, megtanulhatod a négy da-t egyenként, de az alkalmazásukkor abban vagy egyszerre, mind együtt, így felfedezve a tapasztalást kézzelfoghatóbban. Ez többé-kevésbé a gyakorlási mód a longde szemlélet szerint. Ha jobban bele szeretnél menni a részletekbe, mélyebbre jutni, akkor sok dolgot megtanulhatsz a dzogcsen longdeban. Én sok elvonulást vezettem a dzogcsen longde elvét magyarázva, tehát sok leírást találsz róluk." 






CSÖGYAL NAMKHAI NORBU RINPOCSE
A KRISTÁLY ÉS A FÉNY ÚTJA
Szútra, tantra, dzogcsen




Pang Mipham Gonpo

Jump to navigationJump to search
Pang Gen Mipham Gonpo

སྤངས་མི་ཕམ་མགོན་པོ།
spangs mi pham mgon po

Short Biography

Pang Mipham Gonpo Panggen Sangye Gonpo at a very old age, became one of Lochen Vairotsana's most important heart-students, and began at the age of 85 to practiced vigorously the teachings of (rdo rje zam pa), given to him at (brag dmar rdzong). After practicing his meditation, with the aid of a stick to hold up his chin and a meditation-strap to keep his legs crossed due to the difficulties derived from his advanced age, he live tell well over the age of a hundred. Becoming a extremely accomplish an a very important figure in the transmission of the Atiyoga Longde series. He eventually attained rain-bow body as did his student and next three generations of lineage master stemming from this great Vidydhara.[BL]


Space category

(Redirected from Longde)
Vairotsana instructing Pang Mipham Gönpo, from a painting by Dugu Choegyal Rinpoche

Space category (Tib. ཀློང་སྡེ་, LongdéWyl. klong sde) — one of the three categories into which Mañjushrimitra divided the Dzogchen teachings he received from Garab Dorje.

The root tantra of Longdé is the Longchen Rabjam Gyalpo tantra.

Khenpo Namdrol says:

The inner category of space, the Longdé, is reckoned to consist of 20,000 ‘volumes’. These can be classified into three: white space (Wyl. klong dkar po), black space (Wyl. klong nag po), and variegated space (Wyl. klong khra bo), or they can also be categorized as nine spaces (Wyl. klong dgu)[1].
From Shri SinghaVairotsana received the Longdé pith instructions, and composed ‘the Vajra Bridge’, a scriptural text, which he transmitted in Tibet to Pang Sangyé Gönpo. Pang Sangyé Gönpo and the six successive disciples in his lineage left this world by dissolving into a body of light.

Alternative Translations

Notes

This is a further subdivision of the white, black and variegated spaces; each being subdivided into three categories. Note that these nine spaces are different from those defined in Jikmé Lingpa's Yönten Dzö, which are more a condensation of the teachings contained in the three categories of Dzogpachenpo.

2021. január 10., vasárnap

Az ön és társas örömszerzés megvilágosodott művészetet

Első lépések az újévben a vágy gyönyörré alakításához a indotibeti tantrikus hagyomány bölcsességével. A könyv és az abból megtanulható gyakorlat a szexuális vágyon és a fizikai valamint szellemi gyönyörén alkalmazott meditációt és légzéstechnikákat mutatja be egészen a mindent magába foglaló gyönyör Mahamudra és Dzogchen állapot megtapasztalásáig. Mely elsősorban az egyedülállóknak vizualizált partnerrel (Dhjána Mudra), és másodsorban fizikai partnerrel(Karma Mudra) alkalmazott meditációs jóga gyakorlat. Különösen azoknak az egyedülálló hölgyeknek és uraknak ajánlott akik a buddhizmus és hinduizmus sokrétű tanításait és a "lemondás" filozófiáját sok szempontból félreértve magányosan öregedve élnek! A könyv lényegi tanításai basic englishben vannak így a kezdő angollal is kis szótározással könnyen megérthetőek. JAVASOLT AZ ALÁBBI KINDLE EDITION MERT OLCSÓBB(FELE ÁRON VAN) ÉS AZONNAL OLVASHATÓ MÍG A POSTÁZÁS MOST AKÁR HÓNAPOKBA TELHET!!!

https://www.amazon.com/Karmamudra-Sexuality.../dp/B07MN85VN4




2020. december 29., kedd

MEDITÁCIÓ - ŐSZENTSÉGE KUNZIG SAMAR RINPOCSE


"Az elsődleges haszon, melyet a meditáció gyakorlója megtapasztal, a mindennapi életkörülmények azonnali javulása. A meditáció gyakorlása békésebb, kiegyensúlyozottabb, könnyedebb tudatot eredményez. Mivel a tudat ellazultabb, olyan események, melyek általában zavarnak bennünket, kevésbé tűnnek fontosnak, és többé nem vesszük őket annyira komolyan. Ugyanígy a meditáció során a tudat fokozatosan megtanulja, hogyan legyen külső feltételektől és körülményektől független. Ez a tudat, melyre nincsenek hatással külső feltételek, képes felfedezni saját szilárdságát és nyugalmát. Az egyensúlyban lévő tudat, melyben nincs zavar, kevesebb szenvedés tapasztalásához vezet az életünkben." – Samar Rinpocse


Tanításból, amelyet Samar Rinpocse 2002. október 4-én, Los Angelesben adott.



A meditáció gyakorlója két szinten tapasztalja meg annak jótékony hatását. Az első haszna a mindennapi életkörülményekben bekövetkező azonnali javulás. A meditáció gyakorlása békésebb, csendesebb és nyugodtabb tudathoz vezet. Mivel tudatunk ellazultabb, így azok az események, amelyek rendszerint megzavarnak minket, kisebb jelentőségűnek tűnnek, és többé már nem vesszük olyan komolyan őket. Hasonlóképpen a meditáció révén a tudat megtanul függetlenedni a külső feltételektől és körülményektől. Ez a tudat azután, amelyet nem befolyásolnak a külső körülmények, képessé válik saját stabilitásának és nyugalmának felfedezésére. A stabil, zavartalan tudat kevesebb szenvedés megtapasztalásához vezet életünkben. Ezek azok az azonnali előnyök, amelyek a meditáció rendszeres gyakorlásából erednek.

A meditáció hosszú távú jótékony hatása a lecsendesített tudat, amely fokozatosan a tudat alapvető tudatlanságának megtisztulásához vezet, amely végül is a buddhai létállapotot vagy a megvilágosodást eredményezi. Ebben a megvilágosodott állapotban többé már nem létezik az átlagos, hétköznapi zűrzavar.

A békesség és nyugalom megtapasztalásához a tudatnak meg kell tanulnia, hogyan maradjon csendes és nyugodt. Ez nem tudatunk szokásos élménye. A tudat általában izgatott, mindig mozgásban van, számos különböző dologra gondol. Szükségszerű, hogy alaposan megvizsgáljuk ennek okait. Ősidőktől napjainkig olyan felfogást, látásmódot gyakoroltunk, amely a kettősségen alapul. Erős én tudat, individuális létezés érzése van bennünk, amelyet az énhez való ragaszkodásnak nevezünk. Ez felnagyítja az éntől elkülönülő külső tárgyak, akadályok érzékelését. Ez a téves értelmezés elkerülhetetlenül magában foglalja az önmagunk és a minket körülvevő világ, a velünk kölcsönhatásban lévő tárgyak, dolgok közötti viszonyt. Ez a világ kettős megtapasztalása, amelyben valamennyien osztozunk. A kettőségnek ez az alapvető érzete hoz létre minden típusú gondolatot, eszmét és tudati mozgást. Ezért kezdetben, amikor leülünk meditálni, a tudatról szerzett tapasztalatunk távolról sem békés vagy nyugodt. Ez azért van, mert a tudatot teljesen megzavarja a külső tárgyakkal kapcsolatos erőteljes tevékenység. Ez az alapvető ok; így alakul ki a tudati zavarodottság.

Alkalmaznunk kell egy módszert azért, hogy megtanítsuk ezt a bizonytalan tudatot arra, hogyan maradjon egy helyben stabilan. Ennél fogva a meditáció folyamán egyetlenegy feladatot, tárgyat adunk a tudatnak, amelyre támaszkodhat.

Mielőtt hozzáfognánk a meditáláshoz, meg kell értenünk valamit a tudat minőségeiről, meg kell értenünk, hogy valójában mi is a tudat. A tudat nem egy dolog: nem anyagi szubsztancia, meghatározott tárgy. A tudás természete foglaltatik benne. Megvan ez a képessége. A tudat egyszerűen az öntudat pillanatainak, a tudatosság pillanatainak vagy a tudás pillanatainak sorozata. Lényegében a tudat akadálytalan, óriási, határtalan. A tudat nem entitás, amely létezik, mint olyan, és amely egy bizonyos ideig tart. Amint a tudat kapcsolatba lép a tárgyakkal, létrejön az észlelés állandóan változó folyamata, ezért a tudat nem folyamatos dolog… nem állandó. Ezért ezt a tudatot, amely rendelkezik a tudás képességével, és amely – természeténél fogva – akadálytalan, meg kell tanítani arra, hogy állandó, stabil maradjon.

Stabilitásra van szükségünk ahhoz, hogy a tudat felismerhesse igazi lényegét. E stabilitás nélkül a tudat képtelen felismerni önmagát. A tudat képes felismerni a saját instabilitását, a saját változékonyságát. Minthogy ez valami olyan, amelyet természeténél fogva tud, így saját maga ismeretével is rendelkezhet, miszerint annak a ténynek az ismeretével, hogy a tudat nem állandó. Ennek ismerete, önmaga megértése az alapja annak, hogy a tudat ezután megtanulhatja, hogyan kell állandónak lennie. Így ez a tudat, még ha nyugtalan is, ha állandó mozgásban is van, mégis képes felismerni ezt a bizonytalanságot és át tudja alakítani azt. Ez egészen más, mint például a szél. A szél is állandóan mozgásban van, de minthogy nem szellemi lényegű, így nem tudhatja, hogy mozgásban van és ezért nem is nyugtathatja le önmagát. Nem képes stabilizálni önmagát. A tudatnak ez az értelemmel bíró aspektusa az, ami lehetővé teszi, hogy a tudat önmagára hasson.

Ezt a tudati instabilitást nem szünteti meg tartósan csupán egy meditációs technika. A tudat stabilizálásához szükségünk van arra, hogy a tudat felismerje saját természetét. Mihelyst ezt megtette, elérheti az igazi stabilitás állapotát. A tudat képes közvetlenül megtapasztalni önmagát. Ez azt jelenti, hogy a tudat képes megtapasztalni igazi természetét, amely akadálytalan, mentes az elmebeli tartalom – gondolataink, észleléseink és fogalmaink – végtelen áramához való kötödéstől és rögzüléstől. Mi szokásszerűen úgy kapaszkodunk érzületeink látszataiba, mintha a saját változatunk szilárd és valóságos lenne, így veszítve el annak távlati lehetőségét, hogy felismerjük a tudat akadálytalan minőségét. Mi azt mondjuk, hogy a tudat igazi természete az üresség. Az ürességen azt értjük, hogy a tudat tiszta; ez valami olyannak az üressége, ami szilárd, állandó vagy benne rejlően önmagában létező.
Ha nem meditálunk azon, hogy mi a tudat, mint olyan, hogy mi a személyes tapasztalatunk a tudatról az adott pillanatban, akkor nem leszünk képesek arra, hogy világosan meglássuk, hogyan háborog a tudat a gondolatok végtelen áramától. Amint felismerjük, hogy képtelenek vagyunk megtapasztalni egy állandó tudatot, megértjük annak szükségességét, hogy eddzük a tudatot, hogy megszelídítsük, hogy a nyugalom és a stabilitás állapotába kerülhessen. A tudat edzéséhez azonban tájékozódási pontra van szükségünk. Adnunk kell valamit a tudatnak, amire összpontosíthat. Buddha tanításai magukban foglalnak magyarázatokat különböző támaszokról vagy tájékozódási pontokról, amelyek hozzásegítenek a tudat stabilizálásához. Ezek között Buddha hangsúlyozta azt a módszert, amely során a tudat a légzésre támaszkodhat. Elmagyarázta, hogy az élőlényekben a tudat szoros kapcsolatban van a testtel. A tudat és a test tehát szoros kötelékben vannak, különösen a tudat és a test finom energiarendszere. Ez azt jelenti, hogy a nyugalom megtapasztalásának egyik módja a légzésen keresztül működik, minthogy a légzés kapcsolatban áll mind a testtel, mind pedig annak finom energiáival. Ezért tanácsolja a kezdő meditáció-tanítás a légzés számolását.

Az első meditációs technikát, amelyet a tudat megszelídítéséhez használunk „SHAMATHÁ”-nak vagy „SHINÉ”-nek hívják. A SHAMATHA hat lépésből áll: a lélegzet számlálása, a légzés követése és támaszkodás a légzésre – az első három lépés. Miután hosszú időn át gyakorolod ezeket, a tudat megszelídül. Ekkor áttérhetsz a következő három lépésre, amelyek a lélegzésre irányuló összpontosításból alakulnak ki. Itt most élünk egy elemzéssel, hogy lássuk a tudat és a légzés közötti kapcsolatot. Ennek az elemzésnek köszönhetően meg fogod érteni a tudat természetének ürességét. Kifejleszthetsz a tudatod számára egy intuitív érzést, aztán játszhatsz vele. Megváltoztathatod az összpontosítást, a képet, amelyre összpontosítasz, és tudni fogod, hogy a tudat olyan, mint a délibáb – játszhatsz vele. Ezután azért összpontosítasz a dolgok természetére, hogy meglásd a jelenségek alapvető ürességét. Így fejezed be a SHAMATHÁ-t, az összpontosítási gyakorlatot, amely edzi a tudatot.

Az ilyen egynapos oktatásnak az a célja, hogy áttekintést adjunk a meditációs gyakorlat különböző lépéseiről. Amikor ténylegesen elkezdődik egy meditációs technika tanulása, jobb, ha rendszeresen, szisztematikus magyarázatsorozaton veszünk részt, hogy fokozatosan kialakulhasson bennünk a meditációs gyakorlat megértése.

Amikor a légzés számlálására épülő meditációs gyakorlatot alkalmazzuk, a légzési ciklusokat számoljuk (a be- és kilégzés alkot egy teljes ciklust). Kezdetben folyamatosan számolunk egytől ötig, azon elképzelés alapján, hogy a tudat zavartalanul a légzésre összpontosít, amíg el nem érjük az öt ciklust, és akkor folytatjuk, megismételve az eljárást. Amikor úgy érezzük, hogy ezt könnyedén meg tudjuk tenni, növeljük a számlált ciklusok számát, de csak addig, amíg zavartalanok tudunk maradni. A tudat mindvégig a lélegzésre összpontosít és sehová sem terelődik el. Idővel – ezt az eljárást alkalmazva – valójában elérhetünk ezerig anélkül, hogy ez idő alatt a tudat elterelődne a légzésről. Ez a stabilitási szint egy bizonyos mértékét képezi, amelyben a tudat határozottan ellenőrzésünk alatt áll. Ez az, amelyet lecsendesített tudatnak, nyugodt vagy megszelídített tudatnak nevezünk.

Ezzel a gyakorlattal meditációnk során kibontakozik bennünk a nyugalom egyfajta belső megtapasztalása. Ahogy tökéletesítjük jártasságunkat ebben a meditációs technikában, úgy válik ez a nyugalom és békesség a tudat folyamatos tapasztalatává. Ez a SHAMATHA gyakorlat eredménye.
Általában amikor meditációs oktatásokban részesülünk, nem szokták az összes egymástól eltérő meditációs eljárást, egyetlen előadás keretében ismertetni. Szisztematikusan kell megtanulnunk a meditációs gyakorlatot kezdve azzal, hogy képesek legyünk megfelelő testtartásban ülni. A meditáció során felvett megfelelő ülőhelyzet az első dolog, amelyet megtanítunk. Ezt követi azon magyarázatok második sorozata, amelyek azt ismertetik, hogyan tanulja meg a tudat a meditációs feladatra való összpontosítást. Ezt követi azoknak a magyarázatoknak a harmadik szintje, amelyek segítségével megtanuljuk megkülönböztetni a helytelen meditáció hibáit, valamint azt, hogy hogyan kell megakadályozni az ilyenfajta hibáknak a meditációnk során történő jelentkezését. Azt is megtanuljuk, hogyan kell felismernünk azokat a minőségeket, amelyek a helyes meditációból erednek. Valójában a kezdeti meditációs oktatás igen fontos, mert ez biztosítja azt az alapot, amelyre jövőbeni meditációs gyakorlataink fejlődése támaszkodik. Ezért a tudat nyugalmának és lecsendesítésének a megtapasztalására vonatkozó utasítások rendkívüli jelentőségűek.

Miután gyakoroltuk a SHAMATHA meditációt, amelyben megtanultuk a tudat nyugalmának és békességének előhívását, most áttérünk a meditáció második szakaszára, amelyet VIPASHYANÁ-nak vagy bepillantás/éleslátás meditációnak nevezünk. Ez olyan meditációs gyakorlat, amelyben alapos bepillantást nyerünk a tudat igazi természetébe. Amikor megvizsgáljuk a tudatot, felfedezzük azt, amelyet ősi tudatosságnak neveznünk. Ez az ősi tudatosság nem dualisztikus és csak a bepillantás/éleslátás meditáción keresztül közelíthetjük meg és ismerhetjük fel ezt a nem kettős (duális) tudatot. A bepillantásos/éleslátás meditáció nélkül mindig elmerülünk a dualisztikus függőségben, és a tudat igazi természete – a bölcsesség vagy az ősi tudatosság aspektusa – homályban marad, és egyáltalán nem leszünk képesek megközelíteni azt.

Ha egyszer bepillantottunk a tudat természetébe, akkor további bepillantásos/éleslátás meditáció révén tökéletesítjük az ősi tudatosságról nyert tapasztalatunk minőségét. Idővel ez természetessé válik; valami olyasmi ez, amely magától fejlődik. Ez az a pont, ahol az ősi tudatosságról nyert tapasztalatunk spontán fejlődése jelentkezik. Ha azonban a tudat nyugtalan, nem leszünk képesek meglátni ezt az ősi tudatosságot. Ezért lényeges az, hogy a kezdeti meditációs gyakorlat során kifinomítsuk a tudati nyugalmat, békességet és stabilitást.

Ily módon történik az, hogy meditáció révén megtapasztaljuk az ősi tudatosság fejlődését a tudatban. Ennek kifejlesztését szolgálja a bepillantásos/éleslátás meditáció gyakorlata, amelyben megtanuljuk azt, hogy ne kapkodjunk a realitás vagy a külső dolgok kötött létezése után. Befelé tekintve felismerjük, hogy maga a tudat nem olyasvalami, amely tompa vagy zavaros, hanem valójában a világosság, tisztaság a természete. Amikor meditációnk során közvetlenül találkozunk a dolgokba nem kapaszkodással és a tudat belső tisztaságával, ez a kettő együttesen képessé tesz minket arra, hogy meglássuk a tudat lényegét. Csak akkor láthatjuk meg a tudat lényegét, ha a tudatot nem homályosítják el gondolatok. Egy gondolat abból az érintkezésből vagy összefüggésből származik, amely a tudat mint alany és egy tárgy között jön létre, amellyel a tudat összefüggést teremt. Így a gondolat szükségszerűen dualisztikus folyamat. Amikor a tudat a dualisztikus függőség állapotában van, akkor gondolkozni fog. Amikor azonban a tudat ismeri a saját lényegét és képes felismerni igazi természetét, az a nem dualisztikus, ősi tudatosság tapasztalata. Valójában a tudat ezen a ponton érti meg önmagát.

Szemléltetve a folyamatot ezen a meditációs szinten: amikor reggel felébredünk, a napfény már kezd beszűrődni a világba és egyre világosabb lesz. A nap előrehaladtával a fény erősödik, ahogy a nap magasabbra hág, és ahogy a fény erősödik, a sötétség eloszlik. Ez a napfény automatikus hatása. Ez hasonlít ahhoz, ami a mi meditációnk során történik. Mennél jobban megértjük a tudat természetét, annál tisztábban ragyog a tudat természete. Mindez azért történik meg, mert a tudatnak megvan az a képessége, hogy ismerje önmagát. Kezdetben képes felismerni azt, ami már ott van a tudatban, és ezért a tudatot többé már nem befolyásolja az ellenőrizetlen gondolkodás. Olyan ez, mint a zavartalan, felhőtlen ég. A nap akadálytalanul, szabadon süt, éppúgy, mint a bepillantásos/éleslátás meditációs gyakorlatunk fokozatos folytatása révén szüntelenül növekszik a megvilágosodási képességünk, az a képességünk, hogy megértsük a tudat természetét. A gyakorlat fokozatosan teljesen természetessé válik.
Az ismertetett meditációs gyakorlat révén következik be az, hogy teljesítjük az utolsó kettőt azok közül, amelyekre úgy hivatkoztunk, mint a hat „PARAMITÁRA” vagy a hat transzcendentális értékre. Ez a kettő a meditációs összpontosítás gyakorlata és a tökéletes tudás vagy a tökéletes megértés gyakorlata, a bölcsesség. A „PARAMITA” szó olyasvalamit jelent, amely elérte a beteljesülését. Ezúttal a meditáció és a bölcsesség e két minőségéről beszélünk, amelyek tökéletes eredményre jutottak, és amelyek elérték a tökéletes beteljesülést. A transzcendentális vagy tökéletesen megvalósult meditációs összpontosítás, az ötödik a hat paramita közül, a nyugalmi meditáció gyakorlatához kapcsolódik, ahogy korábban kifejtettük. A tudat edzésének és tapasztalataink fokozatos fejlődésének révén elérünk a tudati stabilitás vagy a meditációs összpontosítás e minőségének tökéletes beteljesítéséig.

Amikor a tudat stabilitásáról beszélünk, gyakran hivatkozunk a stabilitás három fejlődési fokozatára. Az első fokozat talán egyáltalán nem tűnik stabilitásnak, mert valójában csak annak a felismerése, hogy mennyire zaklatott is a tudatunk. Meditációs tapasztalatunk eredménye annak a gondolatnak az erősödése, hogy a zaklatott tudat olyan, mint egy sziklás hegységen lezúduló folyó. Ez azonban nem a mi meditációnk hibája. Ez csupán azt jelenti, hogy a tudat már eléggé lecsillapodott ahhoz, hogy képes felismerni saját zaklatottságát. Minthogy nem foglaltatik benne ebben a zaklatottságban, így ténylegesen képes felismerni, mennyire zaklatott.

Ha egyszer ezt felismertük, nem szabad megakadnunk itt, hanem tovább kell haladnunk nyugalmi gyakorlatunkkal, amíg tudatunk még edzettebbé nem válik. Ezen a ponton a tudatot olyannak fogjuk tapasztalni, mint egy egyenletesen áramló folyó, amely nyugodtan halad előre. Ez az eredménye annak, hogy a tudat nyugodtabb és edzettebb lett. Ezt követi a gyakorlat harmadik fejlődési fokozata, amelynek során a tudat képessé válik arra, hogy a stabilitás állapotában maradjon, ameddig csak szeretne. Itt beteljesítettük a stabilitás állapotának tökéletes ellenőrzését vagy uralmát.

A meditációs összpontosítás e három fejlődési fokozatát nevezzük a három stabilitásnak. Az első fejlődési fokozatban még mindig tanítanunk kell a tudatot, hogy stabilizálja önmagát, külső hivatkozási pontra, valamely dologra támaszkodva. Ez már nincs jelen a második és a harmadik szakaszban, ahol már egyáltalán nincs szükség hivatkozási pontra.

A második szakaszban, bár már nincs hivatkozási pontunk, még mindig fennáll bizonyos fokú éberség. Meg kell figyelnünk, hogy a tudat mikor stabil és mikor mozog és gondolkozik. Fel kell ismernünk ezeket a fejlődési fokozatokat, és fokozatosan tovább kell stabilizálnunk a tudatot. Szükség van bizonyos mértékű szándékos erőfeszítésre ebben a szakaszban ahhoz, hogy a meditálásunk minőségét fenntartsuk.

Az idővel elérjük a harmadik fejlődési fokozatot, a tudati megnyugvás és békesség automatikusan bekövetkezik bármiféle erőfeszítés nélkül. A második fejlődési fokozat elvezet a harmadik fokozathoz anélkül, hogy bármiféle beavatkozásra lenne szükség részünkről. Ez a harmadik és végső fejlődési fokozat megfelel a nyugalmi meditáció beteljesedésének. Ez a meditációs összpontosítás beteljesedésével egyenértékű, vagy azzal, amelyet az ötödik PARAMITÁnak, a meditációs koncentráció transzcendentális értékének nevezünk. Ettől kezdve beléphetünk a bepillantásos/éleslátás meditáció szakaszába.

A bepillantásos/éleslátás meditáció fejlődési fokozatának tényleges megítélése vagy mérése sokkal nehezebb számunkra, mert végtelen. Valójában a bepillantásos/éleslátás meditációs gyakorlatot egészen a megvilágosodás pillanatáig folytatjuk. Ezért ez nem egy gyakorlat, amelyről elmondhatnánk, hogy bizonyos ideig tart, utána pedig csinálunk valami mást. A bepillantásos/éleslátás meditáció elvezet minket a megvilágosodásig!

A bepillantásos/éleslátás meditáció olyan mérhetetlenül nagy, hogy a mi szempontunkból nehezen lehet megérteni, mi is valójában; a meditáció birodalma az, amely felülemel minket a dualisztikus megnyilatkozáson, manifesztácón. Kezdetben a bepillantásos/éleslátás meditáció csekélyebb tapasztalatot ad a valóságról, vagy a dolgok igazi természetéről. Ahogy folytatjuk ezt a gyakorlatot, kibővül és növekszik, meghaladja abbeli képességünket, hogy fejlődését követhessük. Ezért mondjuk róla azt, hogy végtelen. A bepillantásos/éleslátás meditáció a bölcsesség tökéletessége, a hatodik PARAMITA vagy a hatodik tökéletesség.

Jelenleg képtelenek vagyunk meglátni a tudat természetét, még ha a tudatnak meg is van az a képessége, hogy lássa a saját természetét. Tudatunk jelen pillanatban zavarokkal teli. Ám éppen e zavarok válhatnak azokká az eszközökké, amelyek segítségével eljuthatunk a tudat igazi minőségéig. Az élőlények többségének tudata jelenleg a tudatlanság állapotában van. Ez a tudatlanság képezi azt az alapot, amelyen megjelennek a tudat zavarai. Ám az összes ilyen zavar megtisztítható és elvezethetnek a megvilágosodás elérésig. Azt a képességet, amely képes átalakítani a zavarokat minőségekké, Buddha-természetnek nevezzük. Minden egyes élőlény rendelkezik ezzel a képességgel, hogy átalakítsa tudati zavarait a megvilágosodás minőségeivé.

A zavarok jobb megértésének céljából röviden tárgyalni fogjuk a karmát, az ok-okozat törvényét. Ez hozzá fog segíteni minket ahhoz, hogy megértsük a cselekedeteink és azok hatására tapasztalt következmények közötti összefüggést. A tisztaság gyakorlása az az ellenszer, amely lehetővé teszi számunkra az összes múltbeli karmikus cselekedet megtisztítását.

A karma a gondolatokon alapuló cselekedetek felhalmozódása a tudatunkban és cselekedeteinkben, amelyeket a gondolkodás hozott létre. Ha megvizsgáljuk, hogyan gondolkodik a tudat, vagy azokat az eszméket, fogalmakat, amelyek felmerülnek a tudatban, akkor azt látjuk, hogy azok a tudat és a tárgyak között fennálló kölcsönös kapcsolaton alapulnak, amelyeket az érzelmek hoznak létre. A tudatot olykor befolyásolja az önmagunkhoz való ragaszkodás vagy az önzés. A tudatot olykor befolyásolja az erős düh, az agresszió, néha pedig az erős vágy vagy a ragaszkodás, a büszkeség vagy a féltékenység. Ezek az érzelmi állapotok késztetik a tudatot arra, hogy gondolatokat hozzanak létre, és cselekedeteket hajtsanak végre, amelyek megteremtik az úgynevezett karmikus lehetőséget, karmikus magot. Ezek a karmikus magok összegyűlnek a tudatban, ahol megmaradnak, mint szokásos tendenciák. Amint ezek a tendenciák beérnek, amint a zavaros gondolat vagy cselekedet által létrehozott karma tökéletesen megvalósul, létrehozza a körülöttünk lévő világ egy eseményének megtapasztalását a mi benyomásunk szerint. Ez a mi karmánk, a zavaros tudat megnyilvánulása. Így a karma lehet a tudatosságban, mint lehetőség; lehet a beérés folyamatában; vagy lehet teljesen beérett karma.

Ha tudatunkban negatív érzelmek fejlesztése helyett – mint amilyen a vágy, a düh vagy a féltékenység – a szeretet és az együttérzés képességeit fejlesztjük, akkor jó motivációnk van kiindulási pontként az elvégzendő cselekedeteinkhez. Ennek az lesz az eredménye, hogy valamennyi cselekedetünk erősíteni fogja a tisztaság erényének képességét. Minden cselekedet, amelyre az igaz szeretet és együttérzés indít, elkerülhetetlenül erkölcsös cselekedeteket fog eredményezni. Nem lehetséges, hogy az igaz szereteten vagy együttérzésen alapuló cselekedetnek erkölcstelen eredménye legyen. Ezek az erényes cselekedetek is összegyűlnek a tudat áramában és a világ megtapasztalásává érnek bennünk – olyan minket körülvevő illúzióvá vagy kinyilatkoztatássá, amely pozitív minőségeket és szerencsés körülményeket foglal magában.

Amikor pozitívról és negatívról beszélünk, ezeket a kifejezéseket a megvilágosodás elérésének viszonylatában kell szemlélnünk vagy megértenünk. A szerencsés karmát olyan körülményekként határozzuk meg, amelyek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a megvilágosodáshoz, a negatív karmát pedig olyan szerencsétlen körülményekként, amelyek veszélyeztetik a lehetőségünket a megvilágosodás elérésére.

Úgy beszélünk a létezésről, mint amely vagy szerencsés, vagy szerencsétlen. Egy szerencsés létezés az emberként való születés emberi testtel, emberi világban, emberi barátokkal. Élettapasztalatunk nagyon pozitív, sok lehetőséget nyújt számunkra ahhoz, hogy folytassuk fejlődésünket a megvilágosodás felé. Egy szerencsétlen újjászületés példája az, ha kísértetként, és nem emberi lényként testesülünk meg. Ebben az esetben egy kísértet testével rendelkeznénk; kísértet világban élnénk; olyannak érzékelnénk a minket körülvevő világot, amilyet egy kísértet tapasztal, és valamennyi barátunk kísértet lenne. Az élet valóban nagyon szerencsétlen lenne. De lehetne rosszabb is: karmánk lehetne az is, hogy rovarként testesüljünk meg. Ha a rovar át is repülhet az emberi világon, nem képes kapcsolatba lépni emberi lényekkel és nem tudja saját javára fordítani az emberi világot. A világ, amelyben a rovar él, nem emberi világ; olyan világ az, amelyet egy rovar, saját szempontjából tapasztal meg. Ez azt jelenti, hogy ha a rovar tartalmas kapcsolatba akar kerülni egy másik élőlénnyel, egy ilyen kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha egy másik rovarral teremt kapcsolatot. Ha a rovar egy emberi lénnyel teremt kapcsolatot, a rovar ezt nem érzékeli előnyösnek vagy bármilyen szempontból hasznosnak. Ez egy rovar élete. A rovarnak vannak különböző képességei, érzékszervi érzékelései, valamint vannak bizonyos hajlamai. A fennmaradás ösztönétől hajtva egy rovar könnyen követhet el negatív cselekedetet; és bár jóllehet minden lénynek Buddha-természete van, a rovarok birodalmában rendkívül nehéz az erényes cselekedetek végrehajtása.

Ezért láthatjuk, mennyire jelentős dolog, hogy szerencsés létezésünk van, minden képességgel, lehetőséggel és adottsággal arra, hogy fejlődjünk a megvilágosodás felé. Rendkívül előnyös ez a fajta újjászületés, ez az emberi helyzet. Mit kell tennünk azért, hogy biztosítsuk ennek folytatódását? Olyan cselekedetekre és magatartásra kell elköteleznünk magunkat, amelyekre a szeretet és az együttérzés indít minket. Például az egyik fajtája az ilyen cselekedeteknek, amelyre elkötelezhetjük magunkat: a bőkezűség gyakorlása, a szeretet és az együttérzés motivációjára alapozott bőkezűség művelése. Ha ilyen tiszta indíttatásból gyakoroljuk a bőkezűséget, akkor minden, amit teszünk, továbbra is jó szerencsét és szerencsés körülményeket fog eredményezni. Ez azt jelenti, hogy évről évre, életről életre egyre közelebb kerülünk a megvilágosodás eléréséhez. Ez a bőkezűségi gyakorlat, az első PARAMITA, a bőkezűség tökéletessége.

A második PARAMITA az etikus viselkedés tökéletessége. Ez minden cselekedetünkre hat, beleértve az összes többi PARAMITÁt is. Itt abban az illúzióban munkálkodunk, hogy elakadtunk, annak érdekében, hogy valami pozitívat fejlesszünk ki ezen az illúzión belül. Ezekben a gyakorlatokban, legyen az akár meditáció, ahol közvetlenül az illúzió okaival foglalkozunk, akár a bőkezűség gyakorlata, ahol az illúzió helyzetével foglalkozunk, cselekedeteinkkel nem szabad ártanunk élőlényeknek. Ez az etikus viselkedés lényege! Ez azt jelenti, hogy bármi is legyen a gyakorlatunk, el kell kerülnünk, hogy bármilyen kárt okozzunk az élőlényeknek. Még az erény gyakorlása közben is meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az nem okoz bajt másoknak. Ha ezt tesszük, akkor a tudat erősebben gyökeredzik majd a pozitív karmába, ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a meditációnk fejlődik, a tudat zavara csökken, a tudat szabadabbá válik, végül pedig alkalmasabb lesz arra, hogy meglássa saját igazi természetét. Mindez az etikus viselkedési PARAMITA tökéletességének az eredménye.

Az etikus viselkedési fegyelemnek képessé kell tennie minket arra, hogy feladjunk és elutasítsunk mindent, amely ártalmas lehet a gyakorlatunkra nézve, és bátorítania kell minden olyan dolgot, amely előnyös lehet számára. Az etikus viselkedési gyakorlat a megtisztulás és tökéletesedés alapjává válik, bármilyen gyakorlatot is végzünk.

A harmadik PARAMITÁt, a türelem gyakorlását illetően két kategória van. A türelem vagy tolerancia gyakorolható külső körülmények vagy belső körülmények viszonylatában. Ha a külső körülményeket vesszük figyelembe, akkor azt jelenti, hogy nem hasonlóan válaszolunk, amikor valamilyen módon támadnak vagy sértegetnek minket, hanem ehelyett a szeretet és együttérzés alapjáról kiindulva reagálunk. Meg kell tanulnunk szeretettel és együttérzéssel válaszolni az agresszióra. A belső türelem tekintetében van egy erős gyakorlat, és egy finomabb gyakorlat. A belső türelem nyilvánvalóbb gyakorlata akkor valósul meg, amikor kivágjuk a düh gondolatait és érzéseit, mihelyt tudatosul bennünk azoknak a tudatban való jelentkezése. Nem követjük ezeket a gondolatokat és érzelmeket vagy nem foglalkozunk velük. A türelem finomabb gyakorlata a tudatban uralkodó tudatlanság sötétségének leküzdésével van összefüggésben. Ez azt jelenti, hogy amikor bármilyen dualisztikus természetű gondolat vagy elképzelés jelenik meg a tudatban, alkalmazzuk a bölcsesség gyakorlatát – a gondolatok természete tökéletes megértésének gyakorlatát –, hogy ne ragadjunk le a dualisztikus gondolkodásban. Ilyen módon átlátjuk és megvizsgáljuk gondolataink igazi természetét. Ez is türelem…

Ami a negyedik PARAMITÁt, az állhatatosság gyakorlatát illeti, kezdetben ez egészen egyszerűen az erőfeszítés vagy az akaraterő művelésének gyakorlata különböző körülmények között – és ennek alkalmazása. Ezt követi a második fejlődési fokozat, amely állandó erőfeszítéssel jár. Ez azt jelenti, hogy a tettekre irányuló erőfeszítéseinknek folyamatosaknak, rendszereseknek, nem pedig alkalmiaknak kell lenniük. Van egy harmadik szakasz is, amelyben abbéli képességünk, hogy kitartással cselekedjünk, eddzük energiáinkat és egy helyzettel foglalkozzunk, könnyűvé, automatikussá válik, amelyet nem ront meg semmiféle szándékos erőfeszítés, mert ez a tudat természetes működése. Ez a fajta rögzült vagy velünk született állhatatosság fog elvezetni minket – ha folytatjuk ezt a gyakorlatot – egészen a megvilágosodás küszöbéig. Ahogy haladunk az ösvényen, lehetővé válik számunkra, hogy nagy hasznára váljunk az élőlényeknek.

Az etikus viselkedés, a türelem és a kitartás tökéletességeinek művelése nagy előnyt jelent a másik három tökéletesség: a bőkezűség, a meditáció és a bölcsesség gyakorlásához. A hat PARAMITA fokozatos megvalósulása révén haladunk tovább a megvilágosodás felé vezető ösvényen.



KÖNYVAJÁNLÓ


Ebben a zsebkönyvben Samar Rinpocse a rá jellemző módon, tömören, lényegre törően magyarázza el a két fő buddhista meditáció esszenciáját. Ezek a siné (samatha, nyugodt időzés meditáció) és a lhagtong (vipasszjaná, belátás meditáció). 

A könyvben többek között hasznos tanácsokat olvashatunk arról, hogy a meditáció közben fellépő érzéseket hogyan kezeljük, továbbá arról is, hogyan alakíthatjuk ki a meditáció szempontjából kedvező életmódot.

További részletek, megrendelés a kiadó oldalán.

2020. december 21., hétfő

Vajrakilaya Yab Yum action visualizations



TEACHINGS ON THE GENERATION PHASE

given by Traktung Rinpoche



175.o. szex csakrás kiárasztás

From the place of union (which means the place of sexual union in between

the male and female Vajrakilaya) the wrathful ones emanate.

The point where his penis goes into her vagina -- from that point, where the

pounding of the mortar and the pestle of bliss and wisdom, causes countless

emanations of tiny Kilayas. Thousands and thousands, which shine out from that

space and go all through the whole of the world, which is the place of your

practice. Countless, unkempt, wild with fury. They are wild with fury! Power!

They are the Buddha’s passion in its most powerful form as vajra wrath. And they

expel everything that prevents your practice, expelling those of perverse conduct,

those who break discretion, those who lead astray, cast out to the farthest limits.

So you visualize them all pushed out, pushed out, pushed out.

OM BENZRA MAHA SHO RI HERUKA MAHA TSENDA

SARVA DUKTREN TAKA HANA DAHA PATSA HUNG HUNG HUNG PHAT:

Is this pushing out to farthest limit and then instantaneously, faster than the

speed of light, they gather back into your form as Yabyum Kilaya, gathering back

the wrathful minions. As they gather back, their bodies form the vajra tent.


282. miért haragos vizualizáció

For this you arise as Dorje Purba, which is why you'll receive Dorje Purba

empowerment along with Vajrasattva. Because you need to have the wrathful

form. When you deal with obstructing spirits you never are a peaceful deity or

yourself, because they're not going to listen to Sky, and they’re not even really

going to listen to—but Dorje Purba arises, and Dorje Purba threatens to crush

them to dust, they'll take this seriously, right?


287. szex csakrás kiárasztás

All practitioners break

samaya sometimes, but it’s those who refuse to actually see the manner in which

they broke samaya and feel remorse for it and make amends, they then end up

expelled. Otherwise, all breakage of samaya is repairable through tsog feast and

offering. So, from the secret place where the vajra and lotus of Dorje Purba and

his consort come together issue forth like rain pouring down, tiny wrathful deities.

There's two fundamental kinds here. So, from you as Dorje Purba yabyum in

union with your consort, from the place where the vajra and the lotus meet in

sexual union, from that place pour out like a rainfall millions of tiny Dorje Purbas

and consort, that’s one form, just like your own appearance, and also million of

purba-based forms of Vajrakilia without consort. These two forms go out like a

rainfall–millions and millions, tiny wrathful deities. These go everywhere

expelling and annihilating obstructions.


292. Rakta vérbuborék

The rakta: you visualize yourself as Kilaya, Dorje Purba, right. You visualize

yourself as Dorje Purba. That all of delusion–you have your little rakta cup--the

little cup's not very big--little rakta cup right over here, then you visualize it as

huge–then you visualize that all of the delusion of all beings in the world masses

over this rakta cup like a giant red bubble, a tigle, a giant. It’s of the blood of all

delusion. And you pick up your purba and you pierce it. So you're visualizing, and

you pierce it, yeah? With the mantra: HUNG HUNG HUNG PHET. And as you

say this, the consciousness of the delusions is liberated and goes up into space, is

liberated as space and the life force blood of the delusions flows down into your

rakta cup. Then you visualize that within the rakta cup is this surging, churning

ocean of red blood, which manifests anything desirable for any being, yeah?

And then you say OM MAHA SARVA PANCHA AMRITA RAKTA

BALINGTA AH HUNG seven times. So this is how you–first you did the

blessings of the outer offerings, and these visualizations are the blessings of the

inner offerings, yeah?

This is the actual meaning, for instance, of the word Heruka or Traktung. Traktung

means blood-drinker, is the one who drinks the blood of all delusions, yeah, from

the rakta cup. This is what, for instance, Dorje Purba he's with his consort and

she's offering him a skullcup, it’s filled with this blood. It's the blood of all

delusions. Sometimes it’s said it’s the blood is the desire of all the beings. Because

in our human realm, desire is the fundamental delusion, it’s what characterizes the

human realm. So when, for instance, if you ever practice the text, and the text or

the commentary says that what's above the rakta cup is the desire of all beings, that

this also means the delusion of all beings. Desire is not wisdom unless it's become

desireless desire.


362. ganapudzsa szex vizualizáció

So...first is offering of union:

AH: The supreme vajra of skillful means, within the lotus basic space,

The secret offering, sublime union, the blissful nondual vast expanse.

OM MAHA ANURAGA SUKHA JNANA BENZRA SVABHAVA ATMAKO HANG

So for this one, you arise in the form of wrathful deity, Dorje Phurba, in the case

of yab-yum, in the case of Vajrasattva practice. And wrathful deity yab-yum, it

says in the Vajrakilaya terma the mortar pounds.... the pestle pounds within the

mortar, right? So the mortar of course is the bhaga, the lotus, the vagina of the

goddess, which is of course what? It is Choying itself. The Pure Space of

Dharmata. And the inconceivable non-conceptual Dharmata is the sphere of Truth,

which is Dharmadhatu. Inside of this, the hammer of skillful means beats out its

rhythm, yeah? This pounding of the pestle and the mortar, and in this manner the

great bliss of skillful means arises spontaneously within the empty dimension of

space in response to the needs of beings.

So what does that mean? It means that eventually compassion is not meant to be a

contrived --in the beginning it is like everything -- but compassion ultimately is

not meant to be a contrived activity. Quite naturally and spontaneously skillful

means which is the movement of naturally occurring bliss. Inseparable from

wisdom’s sphere. Moves within that sphere and its very movement whatever form

it takes, is skillful means. Whatever form the dance the nine moods of dance of a

Heruka, of a great liberated being moving through space, whatever form that takes

is this union being talked about.

So Choying, the space of Dharmata itself, in which the appearances of luminosity

arise inseparable from great bliss wisdom, such a being moving is the union itself.

That’s the ultimate and real union. The Vajra master, any liberated being’s,

activity moving through space is union, and that union is a dance of union, which

brings about the liberation for all beings, does this makes some sense?

So, by unifying skill and means and exaltation of union nonconceptuality blazes

and destroys the obstacles of concepts. So how do you do this in the context of the

sadhana?

In the Sadhana, you as Dorje Phurba, emanate from your heart first

countless...and this is...countless male forms. All kinds of male deity forms who

are deeply, strongly. passionately aroused. Their vajra flags unfurled and waving

freely. In other words you visualize all these male deities, dakas, Rigdzin heroes,

naked standing, their erections, and then you emanate from yourself all the consort

deities, and all kinds of females dancing sensuously beautifully, their breasts and

baghas swollen and moist, and they enter into union. You visualize them entering

into union.

And the play then of bliss, this bliss, the play of bliss that comes from this

visualization, causes their eyes to look drunken, smiles on their face, the sound of

tigers and doves, all kinds of endless display of sweetness and beauty, fills space,

and the wonderment of that cloud from their place of union, emanates a cloudlike

brightness, and that cloudlike brightness is the offering to all of the Buddhas. And

to yourself, and all of you rest and abide within this offering. The great bliss of

this offering causes concepts to come to a dead still. Just to a still point. And this

is where the important aspect then of the practice of liberation says:

AH: Phenomena as a contrived concept, the notion “birth,” thought,

“perception,”

Are the vile, demonic rudras, to be killed, fed to Herukas!

MAHA RUDRA KHARAM KHAHI:

Maha Rudra (Great Rudra), Kharam Khahi (Come eat this great Maha Rudra) So

liberation, what has to be understood here is, liberation is simply the continuation

to its ultimate extent of the path of union. The path of union whether you practice

with another, with a Karmamudra, or whether you practice with Dharmamudra,

through visualization, it ultimately doesn’t matter because there is no particular

difference between visualizations, dreams, substance material phenomena. The

point is that you must be willing to practice this great bliss union, when this great

bliss union whose fundamental essential nature is what other people call sex.

When it is practiced fully, the four joys happen spontaneously, and the fourth joy,

beyond joy is the obliteration of all concepts. It is as if the vajra pestle pounds the

mortar so hard that the very concept of concepts is destroyed. It’s like stabbing a

phurba a heart in every being because outside of concepts there are no beings.

Outside of concepts there are no Buddhas. Outside of concepts there is no samara,

nirvana, bondage, liberation. Outside of concepts there is no one to be freed. There

is nothing. So the fourth joy is the killing that Nyingmapas do. Is the killing of the

concept of being itself. This is the ultimate killing. And it’s simply the perfect

extent of union taken to its fullest, the fourth joy you kill everything and nothing is

left. Not a single thing is left. When bliss is strong and countless emanations of

yourself. So the way this is visualized the bliss of all these deities reaches its

pinnacle then suddenly from your Vajrakilaya yab yum form countless forms of

the phurba based Vajrakilaya fly into space. And they pierce through from the top

of the head straight out through the perineum. Every body of every being in

existence and those bodies explode, and there is only light. There is vast open

space, filled with the billion times a billion times a trillion droplets of light. Non-

conceptual great wisdom luminosity.

This make some sense? Good.

Suchness offering:

AH: Non conceptual vast freedom, beyond the scope of all imagining,

Supreme amongst all offerings, changeless, timeless and sublime.

OM BENZRA DHARMADHATU AH AH AH:

Every offering in some sense from the first offering of homage, through the outer

offerings, inner menla, torma, rakta, to the union liberation, all the way to

suchness, are simply a continuum of ever-increasing bliss. That’s all they are. So

all these tigles every being and every concept is destroyed and there is only space

and light. That’s the ultimate offering. There is no concept you just rest in it.

When there is no concept there is no Buddha no sentient being, there is nothing to

offer and no one to offer it to, no offering made nothing to do nothing to not do,

yeah? That’s the suchness offering.

Om Benrza, the indestructible Dharmadhatu is just that. AH AH AH:

Just resting in that nothing. Yeah? This is the suchness offering. Then we have

come in some sense full circle because that suchness offering doesn’t include or

exclude anything. It doesn’t have beings or Buddhas, everything is there and

nothing is there, Neither or Both.

And then there is praise. And the praise just is so that all of this from Lama

Vajrasattva to Lama Vajrasattva and then you as Lama Vajrasattva are praising

Lama Vajrasattva who brought all this about.

EM AH HO! How wondrous the single bindhu beyond contrivance that’s what we

have when there is only awareness and light. The Lama’s secret essence mind.

This is what the Lama turned out to be along, you cry sometimes because you

never want to be separate from your lama. This is how the one is never separate

from one’s lama, ever.

The Lama’s secret essence mind is the source of every wisdom the origin of all

mandalas.

All mandalas and all Buddha appearances arise from these droplets of light. From

no place else and are nothing else.

To recall you form and beauty –

And now we actually think that Vajrasattva here, because we are also not...we are

not playing the ultimate off against the relative or the relative against the ultimate.

We are not saying “Now I just got my space and my life, fuck you, I don’t need

your form.” It’s not one against the other, there is not an outer guru leading you to

the inner guru. It’s a bunch of crap. All that kind of thinking is crap. To actual

wisdom there is not outer or inner. None of it is included or excluded.

So now we are actually Vajrasattva again in his form in front of us:

To recall your form and beauty, to recall your secret mantra,

Stirs the heart and mind to wisdom, opening cloudbanks of strong blessing.

Your mind is vastness without limit, luminous free and undefiled.

Your form is wisdom manifesting, your mantra like a lion’s roar,

Precious Lama Vajrasattva, I offer praise and pure devotion.

With pure devotion this is like another prostration. You have come absolutely full

circle again...



photos: