Elvonulás



ELVONULÁS AZ OM Á HUM LÉGZÉSSEL
A vadzsrajána indotibet tantrikus buddhizmus leglényegibb légzés gyakorlatával















Tarthang Tulku - A lélegzet ereje Om Á Hum

forrás: Hidden mind of freedom Dharma publishing
fordító: Kovács Endre

Mialatt a külső légzés táplálja a testet,
addig a belső légzés hordozza
a megvilágosodás életteli minőségét.

A légzés erőteljes szövetséges tud lenni a szellemi úton, tudást, éberséget és feltöltődést hordozva testünkön és tudatunkon keresztül. A légzésünk ritmusában élünk, ráhangolódva mintázatára egy közvetlen ösvényre találunk a belső természetünk felé.
Ahhoz, hogy méltányoljuk légzésünk erejét és potenciálját, ahhoz meg kell különböztetnünk két fajta légzést. Az első a külső légzés, a fizikai légzésünk. Ahogy a meditációs gyakorlat fejlődik, ez a légzés puhává és csendessé válik, megengedve számunkra, hogy észrevegyük a második légzést, ami még finomabb. Sima és csendes érzéssel telítetten, ez a belső légzés cirkulál az egész létezésünkön keresztül.
A belső légzés erőteljes változásokat okoz a test energiaközpontjain keresztül. Amikor az energia jól áramlik ezeken a központokon keresztül, akkor jó egészségnek örvendünk mind fizikailag mind mentálisan. Ennek a finom légzésnek az energiája helyreállítja az egyensúlyt, csökkenti a feszültséget és a blokkokat, miközben növeli a test és tudat integrációját.
Annak ellenére hogy a belső légzés az átalakulás potenciáljával rendelkezik, nehéz hozzá kapcsolódni. Amikor izgatottak vagyunk vagy feldúltak, akkor külső légzésünk gyors és nehézkes lesz, és nem tudjuk megérezni a finomabb érzéseket a bensőnkben. Így frusztráló lehet azzal próbálkozni, hogy teljesen mélyen lélegezzünk. Ez a frusztráció felerősíthet érzelmeket, megtöltve a tudatot képekkel és fogalmakkal, ami ahhoz vezet, hogy még jobban kibillenünk az egyensúlyunkból.
A céltalan felszínes beszéd szintén megakadályoz abban, hogy felvegyük a kapcsolatot a belső légzésünkkel. Ha elmerülünk az ilyen beszélgetésben, akkor gondolatok és érzelmek tódulnak fel és, egyetértünk vagy nem, véleményt formálunk és talán még vitatkozunk is vagy még negatívabbak leszünk. Ezek az érzelmi spekulációk elnyelik a belső légzésünk vitalitását, és lemerültség érzésével hagynak minket.
Azért, hogy kifejlesszük a finom légzésünk éberségét, egyszerűen csak figyeljük a fizikai légzésünket. Vegyük észre amikor lassú és amikor gyors. Alakítsunk ki egy lassú állandó ritmust. Az ilyen egyenletes légzés a stresszes helyzetekben stimulálni fogja a belső légzés tápláló áramlását. Légy arra is éber hogy ez a gyengéd légzés hogyan hat a beszédedre. Amikor majd kifejleszted a belső légzés méltánylását, akkor majd kevesebbet fogsz beszélni, viszont mélyebb jelentéssel.
Ahogy meditációnk mélyül, a belső légzésünk felerősödik és áthatóbb lesz. Mély meditációban a külső légzésünk teljesen mozdulatlanná válik, és csak a lágy, sima belső légzés működése folytatódik.
Tiszta könnyed tudatosság ez a belső légzés, ami hordozza a megvilágosodás életteli minőségét az egész létezésünkben.
Vizualizációs gyakorlat szintén stimulálhatja a finom légzés egyenletes áramlását. Az ilyen gyakorlatra egy példa az Om Á Hum mantra hangtalan belső dudolása. Amikor belélegzel belül énekled magadban az Om-ot, miközben azt vizualizálod, hogy minden tudás testedbe és tudatodba áramlik. Az egész univerzum összegyűlik az Om erőterében.
Amikor a lélegzetet megtartod a testedben mondd magadban az Á hangot. Ez a szótag átalakítja az univerzum energiáját egy nyugodt és nyitott birodalommá. Majd mikor kilélegzel csendesen mond a Hum-ot. A Hummal a megvilágosodott energia visszaáramlik az univerzumba, hogy kiterjessze a jótékony hatásait minden irányba. Ily módon ismételd csendben az Om Á Hum-ot minden légzésre. Néha koncentrálhatsz a szótagokra, néha a jelentésre, vagy pedig a légzés érzésére önmagában. Előbb utóbb ez a három összeolvad és így a gyakorlás nem lesz többé a megvilágosodott természetünk emlékeztetője csupán, hanem a megvilágosodás kifejeződése lesz önmagában.
Próbáljuk meg gyakorolni ezt a vizualizációt a nap folyamán amennyire csak tudjuk, minél többet csinálod annál nagyobb haszna lesz. Bárhol is vagy, bármit is csinálsz, végezheted ezt az egyszerű gyakorlatot. Ahelyett, hogy kizökkentene, megnöveli majd a tudatosságodat a jelen pillanatban. Különösen akkor tud  hatékony lenni, ha feszült vagy izgatott vagy. Néhány pillanatot Om Á Hummal lélegezve felszabadítja a belső légzést, hogy enyhítse a feszültséget stimuláló melegével.
Ahogy még érzékenyebbé válsz a finom légzésed irányába, átható suttogása kommunikálni fog a tudatoddal és szíveddel, elvezetve az ellazulásba és a mély világosságba. Minden tapasztalatod a vibráló minőséggel fog ragyogni, és fel fogsz fedezni egy erőteljes nyugalmat, amit kiterjeszthetsz bárkire körülötted, buzdítva a harmóniát és az örömöt. Ez a végtelen béke és világosság mindig hozzáférhető: megérintheted a következő légzésedben.



További Om Á Hum légzés instrukciók Nagy Mesterektől


Pointing Out the Dharmakaya : Khenchen Thrangu Rinpoche ...

Trangu Rinpocse 

Om Á Hum a három kör légzés

forrás: Békés nyugvás meditációja fordító: Magyaországi Karma Kagyüpa Közösség

Mialatt a légzéssel dolgozunk, észrevehetjük, hogy tudatunk hajlamos elsötétülni, nem képes tiszta maradni. Ilyen esetben élesítsük ki figyelmünket. Tudatunk tisztítása érdekében végezhetjük a„három kör gyakorlatát", amely a következő: Először beszívjuk a levegőt (első kör), benntartjuk (második kör), majd kiengedjük (harmadik kör). Belégzéskor az OM hangzására gondolunk. Amikor a levegő a testünkben van, az AH-ra. Végül, ahogy a levegő elhagyja testünket, a HUM-ra. Mindhárom körnek természetesnek és erőltetéstől mentesnek kéne lennie, és mindegyiket egyenlő hosszú ideig végezzük. Ha ezt szükség esetén így alkalmazzuk, észrevesszük, hogy nem leszünk sem túl zaklatottak, sem túl tompák. Ez a gyakorlat a tudatot világosan tartja, ezért valahányszor tudatunkat zaklatottnak vagy tompának érezzük, egyszerűen csak átválthatunk a három kör légzésére.

forrás:108 lényegi tanítás a Vadzsrajána ösvényén
fordító: Móri György Lajos

Az OM, AH, HUNG Vadzsra recitáció, első rész

Mit fejeznek ki az OM, AH, HUNG szótagok? Az OM szótag a forma vadzsráját fejezi ki, a jelenségek és az üresség egységét. Az AH szótag a beszéd vadzsráját fejezi ki, a hang és az üresség egységét. A HUNG szótag a tudat vadzsráját fejezi ki, a tiszta éberség és az üresség egységét. Ezeket nevezzük „a három titkosnak”.
Amikor az érzékelt formákhoz nem ragaszkodunk, az a megjelenés és üresség egysége. A formák továbbra is megjelennek és láthatók, mégsem ragaszkodunk a valóságukhoz. Amikor az érzékelt hangokhoz nem ragaszkodunk, az a hang és az üresség egysége. A hangok továbbra is hallhatók, mégsem ragaszkodunk a valóságukhoz.
Ha a tudat sem a látványt, sem a hangokat nem ragadja meg, akkor az éberség és az üresség egységében természetes módon fog pihenni, és így a felmerülő gondolatokat sem ragadja meg. A három vadzsra benne foglaltatik a tudat vadzsrájában.

Így az OM, AH, HUNG szótagok minden Istenség homlokát, torkát és a szívét jelölik. Miközben az Iste-
nek számtalan alakban jelennek meg, a testük, beszédük és tudatuk lényege ugyanaz.

OM, AH, HUNG Vadzsra recitáció, második rész

Az emberek néha megkérdik: „Egyek vagyunk, vagy ugyanolyanok?” Nos, egyik sem. „Egy tér létezik, vagy a különböző terek ugyanolyanok?” A tér se nem egy, se nem ugyanolyan, és így van ez a tudat természetével is. Ha megpróbáljuk azokat egynek vagy ugyanolyannak felcímkézve rájönni erre, az csak egy újabb gondolati megkötést eredményezne.
Hasonlóképpen nincs sem egy, sem számos Buddha sem. Nem lehet azt mondani, hogy csak egy van, mivel számtalan Buddha van, mégsem mondható, hogy sok van, mivel a lényegiségük egyedül az üresség és együttérzés, mint a tér esetében. Így ne ragadj le annál, hogy valamiből egy van, vagy több. Bármi, ami megjelenik a természeténél fogva, az üres, mint a szivárvány az égen. Nélkülözik az önmagukban rejlő létezést, mivel összetettek és így mulandók. Az összes lény tudatának természete mindig olyan marad, mint a tér, nem összetett. Miközben a testük sokféleképpen jelenik meg, minden lény tudatának azonos a lényegisége.

Csak egy olyan dolog van, amit a „tudatnak” hívunk, éppúgy, mint csak egy dolog van, amit „víznek” hívunk, habár a víz különböző módon óceánként, folyóként, esőként, cseppként stb. jelenik meg. Ha mindenki az OM, AH, HUNG recitációt gyakorolná, akkor a tudatosságuk lényege megegyezne – a legkisebb minőségi vagy méretbeli különbség nélkül.

Az OM, AH, HUNG Vadzsra recitáció tényleges gyakorlata

Rendszeres meditációs ülésként a legjobb, ha hajnalban végzed ezt a gyakorlatot, de valójában egész nap gyakorolnod kellene. Bármikor tudod a gyakorlatot végezni, amikor lélegzel, és mindig lélegzel, nem igaz?
Levegővétel közben gondold, hogy „OM”. Nem kell elképzelned vagy hangosan kimondanod, csak gondold, hogy „OM”. Amikor a szél eléri a köldöködet, gondold: „AH”, és amikor kilélegzed a szelet, gondold: „HUNG”.
A fő hangsúly az AH-n van, a köldöknél. Az AH rendelkezik a tűz és a hő természetével. Amikor belélegzed a szelet, képzeld, hogy a szél beleolvad a köldöködnél az AH-ba. A szél legjava bent marad, és mindig az elhasználódott levegőt lélegzed ki.
Szabályos meditációs üléseken, amikor belélegzel, gondold azt, hogy a felső szeleket lefelé nyomod, és ezzel egy időben a végbélnyílás óvatos összehúzásával felfelé húzod az alsó szeleket. A felső és alsó szelek ezen egysége egy tojás alakú gömböt formál a köldökcsakránál. Tartsd bent rövid időre a lélegzetet, és figyeld
meg a tudat természetét.

Ne tartsd vissza a szelet túl sokáig, csak ameddig kényelmes. Lélegezz ki, és gondold „HUNG”. Napi tevékenységed során nincs szükség arra, hogy benn tartsd a lélegzetet, csak lélegezz természetesen és gondold

„OM AH HUNG”. A fő hangsúly mindig a tűzön van, a köldöknél, és végül melegség fog megjelenni. Ez
a melegség valójában már ott van, de a hétköznapi lények nem ismerik fel.
Ez a gyakorlat egy kiváló módszer arra, hogy fenntartsd a tudatosságot, és arra, hogy egyesítsd a tudatot a szelekkel. Ha hiányzik belőlünk a tudatosság, akkor a tudat és szelek külön utakon járnak, és így becsapjuk magunkat.

OM, AH, HUNG Vadzsra recitáció

Testünk csakrái közül a köldökcsakra a legfontosabb. Az emberi testünk először a köldökből alakult ki, amivel az édesanyánkhoz kapcsolódtunk. A köldökcsakra a testben található összes szél fenséges helye, különösen annak a szélnek, ami a tűzelemhez tartozik.
A tűz a köldöknél Vadzsrajogini, amivel mindenki rendelkezik, csak a lények nem ismerik fel. A köldökcsakra a legszilárdabb, legmegalapozottabb csakra, ezért tanácsos, hogy minden vizualizációt a köldökcsakrához irányítsunk. A köldökcsakrára koncentrálva a szelek lefelé mozognak és így a tudat lenyugszik.
Néha a szívcsakrára történő vizualizáláskor az abba belépő szelek érzelmi egyensúlyhiányhoz és tudati ingatagsághoz vezethetnek. Így tehát biztosabb a köldökcsakrára koncentrálni.

Amikor meditálsz, csak pihenj és tekints a tudatod természetére. Lesz egy időköz, amikor a gondolatok már elmúltak és a jövőbeni gondolatok még nem merültek fel, ez az időköz teljesen mentes mindenféle berögzüléstől. Ha felismered ezt az időszakot, egyszerűen folytasd az abban való tartózkodást.
Nem mondható, hogy az üresség ezen pillanata érzékelhető, vagy nem érzékelhető. De az, aki úgy gondolja, hogy „éreztem”, pontosan az, akit fel kell ismerni. És az, aki úgy gondolja, hogy „nem éreztem” szintén az, akit fel kell ismerni. Maga az érzékelő az, aki mindent megteremt.
Ez az a valaki, akit fel kell ismerned, mint a tudatod természetét. Ez a természet kívül van megjelenésen és megszűnésen, ez mindig olyan marad, mint a tér.
Gondolatok jönnek és mennek, így ne ragadd meg őket, de mindig szentelj figyelmet annak, ami mindig megmarad, nem számít, hogy mi is történik.

További instrukciók a témában, a linken a szöveg végén találhatóak: http://tibetijogak.blogspot.com/p/belso-t.html


Láma Ole Nydahl Om Á Hum


forrás: Ahogy a dolgok vannak
fordító: Lahucsky Péter

Meditáció fényen és légzésen

Kényelmesen ülünk egy párnán vagy egy széken. Két kézfejünk ölünkben pihen, a jobb a balon, tenyereink fölfelé néznek, hüvelykujjaink enyhén összeérnek. Hátunkat egyenesen tartjuk, anélkül hogy merevek lennénk, állunkat pedig kissé behúzzuk.

Először lenyugtatjuk a tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki-beáramlását orrunk hegyénél, és hagyjuk, hogy a gondolatok és hangok jöjjenek-menjenek, anélkül hogy megragadnánk őket.
Most azért fogunk meditálni, hogy megtapasztaljuk a tudatot, és hogy távolságot nyerjünk zavaró érzelmeinktől, mert csak így válhatunk igazán hasznossá mások számára.

Most, mintegy fél méterre az orrunktól áttetsző tiszta fény jelenik meg. Miközben belélegzünk, a fény testünk középvonalán leáramlik. Ahogy lefelé halad, a tiszta fény fokozatosan vörössé válik. Mikor a köldök alatt négyujjnyira néhány pillanatra megáll, már teljesen vörös. Amikor természetesen kilélegzünk, a vörös fény elindul felfelé, és egyre inkább kékké válik. Végül, fél méterre előttünk, az áttetsző kék fény újra tisztává változik, majd újra belélegzünk.

Ahogy természetesen lélegzünk, erőfeszítés nélkül tartjuk ezt a vizualizációt.
Ha nehezünkre esik a színeket látni, akkor egész egyszerűen belélegzésnél gondoljunk a tiszta fényre, amikor a köldök alatt megáll, a vörösre, és a kékre, amikor kilélegzünk.

Kis idő elteltével összpontosíthatunk a légzésünk rezgéseire is. Amikor belélegzünk, halljuk az OM szótagot. Amíg a fényt a köldök alatt tartjuk, halljuk a mély AH-t. Amikor pedig kilélegezünk, halljuk a HUNG rezgését.
Addig összpontosítunk minderre, amíg jólesik.
SZÜNET
A meditáció végeztével a világ újra megjelenik, de most friss és új. Azt kívánjuk, hogy minden jó, ami így létrejött, váljon határtalanná, és áradjon ki minden lényhez. Távolítsa el szenvedésüket, és segítse őket az egyetlen tartós örömhöz, a tudat természetének megismeréséhez.